Alkalmazkodás a kollégiumban – neked (hogy) megy?
A kollégiumi élet egyik legnehezebb része egyben a legszebbje is: együtt élni másokkal. Sok öröm rejlik abban, ha megosztjátok a mindennapjaitokat, nem is beszélve a jóízű beszélgetésekről, közös programokról, egymás támogatásáról, és az életre szóló barátságokról. Mindehhez azonban nem árt némi alkalmazkodás.
NEM VAGY EGYEDÜL
Egy bentlakásos intézményben nem szabad megfeledkezned arról, hogy össze vagy zárva másokkal. Talán otthon megszoktad, hogy saját szobád van, ahol elbújhatsz mindentől és mindenkitől, ha úgy tartja kedved, esetleg egyke vagy, akinek nem igazán kell más, a közelében élő fiatalhoz alkalmazkodnia, egy kollégiumban azonban fontos szem előtt tartanod, hogy rajtad kívül még sokan élnek ott, ezért az első hónapokban jó lehet, ha megfigyeled a szokásaidat, és azok másokra gyakorolt hatását.
SZEMÉLYISÉGEK, HA TALÁLKOZNAK
A közös együttélés magával hozza a sokszínű személyiségek találkozását is. Mindannyian különböztök, visszahúzódók, nagyhangúak, cserfesek, titkolózók, komolyak, lazák, és még lehetne sorolni mennyifélék is lehettek. A változatos karakterek izgalmassá tehetik a napjaidat, de bizony előidézhetnek apró bosszúságokat is, éppen ezért fontos, hogy alaposan megismerjétek és elfogadjátok egymást, és ha kell, nézzétek el néhány apróságot a másiknak.
Egy közösségben sosem árt a humor, amivel nagyon sok kis konfliktust lehet kezelni, és amivel megelőzhető a nagyobb viták kirobbanása is. Törekedjetek a közös hang megtalálására, és ha segít, legyen az a hang időnként viccelődő, de sosem sértő.
TANULÁS KÖZÖSSÉGGEL
A kollégiumi élet nem (csak) a szórakozásról szól, hiszen fontos céllal költöztetek be. A tanulás a mindennapok része, ahhoz pedig, hogy ez eredményes legyen, ugyancsak szükséges az alkalmazkodás. A magányos tanulás nehezebben megvalósítható egy ilyen helyen (gondoljatok csak a nagy létszámú tanulószobákra), de azért van rá mód, például, ha kijelöltök néhány csendes órát a délutánból/estéből, amikor mindenki tanulhat a közös szobában a saját ritmusa szerint.
HA VÁRNI KELL A MÁSIKRA
Nehéz dolog, amikor este a számodra legmegfelelőbb időpontban elindulsz a zuhanyzóba, majd belépve meglátod, hogy mindegyik hely foglalt. Ilyenkor köntösben, törülközőben a fürdésre ráhangolódva kell újratervezned, és vagy 5-10 perceket ácsorognod a küszöbön, vagy visszamenni a szobádba, és ott várni a sorodra. Hasonló megeshet persze az illemhely, de az egyéb közösségi terek használata kapcsán is. Azon túl, hogy megpróbálsz higgadtan alkalmazkodni a helyzethez, kialakíthatsz egy olyan napirendet, ami figyelembe veszi a társaid szokásait is. Például jó módszer lehet kifigyelni a zuhanyzó kevésbé népszerű időszakait, és akkor menni tisztálkodni.
ÉN HELYEM, TE HELYED
Egy kollégiumi szobában nemcsak a személyiségek, de az életvezetési stílusok is keverednek. Ha valaki nagyon rendetlen, az zavarhatja a többieket, hiszen egyrészt nem szép látvány a sok széthagyott holmi, másrészt ki szeretne olyan helyen lakni, ahol folyton kerülgetni kell más cuccait? Ha te lennél kupis, igyekezz a helyén tartani a dolgaid, ha pedig a szobatársad ilyen, és ez téged nagyon zavar, kérd meg, hogy rendezze össze jobban a tárgyait, esetleg jelöljetek ki egy rendrakós napot a hétből.
LÁMPAOLTÁS, DE MIKOR?
Másokkal együtt élve leginkább az estéken és a reggeleken kell alkalmazkodni, méghozzá a lefekvés tekintetében. Sok helyen van esti lámpaoltás, ami központilag oldja meg a nyugovóra térés kérdéskörét (bár ettől függetlenül még mehetnek az éjszakába nyúló beszélgetések), míg máshol nektek kell kialakítani az esti rutint. Akárhogy is, ezt a témát érdemes komolyan megvitatnotok már a beköltözés idején, hiszen a pihenés nagyon fontos többek között ahhoz, hogy jól tudjatok teljesíteni.
ŐSZINTESÉG ÉS BESZÉLGETÉSEK
Akármilyen problémával is találjátok magatokat szembe, duzzogás, megsértődés és kibeszélés helyett próbáljátok inkább őszintén elmondani az érzéseiteket. Beszélgessetek, hiszen ez segíthet megtalálni a közös megoldást, amivel mindenki számára élhetőek, és emlékezetesek lesznek a közös évek.
