Kollégium: Az első nagy kihívás tizenévesen
Kiszakadni az otthoni környezetből nem könnyű. Gyerekként különösen nem az. Mert hiába tartod magad “félfelnőttnek” kamaszként, a kollégiumban tapasztalod meg először, milyen is az, amikor anya nem készíti ki előre a tízórait, milyen az, amikor már nincs tiszta zokni a fiókban, amikor nincs a közelben apa, hogy a zsebpénzt kipótolja.
A kollégium egy különleges világ, sajátos életforma, egyedi szabályokkal, amiket nem árt már előre ismerni. Aki nem volt kollégista, az el sem tudja képzelni, milyen. Híres irodalmi alkotások is elvitték a magyar internátus életképeit a világ minden részére. Gondoljunk csak Szabó Magda Abigéljére, ami egy debreceni kollégiumban játszódik, vagy Ottlik Géza remekművére: az Iskola a határon gyerekhősei a kőszegi katonai kollégium növendékeiként élték át, milyen is egyetlen lépéssel átkerülni oda, ahol már a felnőttek játékszabályai a mérvadóak.
A kollégiumi élmények örök életűek
Elemér, aki nyugdíjas orvos, idén hetvenedik születésnapjára készül, az ország egyik leghíresebb katolikus fiú gimnáziumban érettségizett. A kollégiumi éveknek köszönhetően, mély kötelék alakult ki a közösség tagjai között, a mai napig tartják a kapcsolatot:
„Az intézményben nagy volt a fegyelem, szigorú előírások vonatkoztak mindenre. Először ijesztő volt, aztán megszoktuk. Később jöttünk csak rá ez, a feszesség volt az, ami minket összetartásra késztetett. Vártuk a szüneteket, hogy hazamenjünk, ott meg azt vártuk, hogy újra egymással lehessünk a tanulószobában, a sportpályákon, a kollégium kertjében.”
Csenge egy erdélyi faluból került egy csíkszeredai gimnázium kollégiumába. A csöppnyi lánynak az volt a legnehezebb, hogy harminc társával kellett osztoznia az élettereken:
„A falunkban alig laknak többen, mint amennyien a hálóteremben. Nekem ez a “tömeg“ volt a legnehezebb, várnom kellett a mosdóra, meg kellett tanulnom elviselni mások rigolyáit. Harminc lánynál lehetetlen rendet tartani. Szerencsére hamar találtam két barátot, együtt könnyebb volt elviselni a nehézségeket.”
Induló csomag kollégiumi túléléshez
Ha fontolgatod, hogy jövőre kollégista leszel vagy épp idén szeptemberben költöztél be, akkor itt találsz néhány jó tanácsot a kollégiumi élethez:
Rengeteget segít, ha van egy megbízható társ, akivel megoszthatod a dolgaid, akinek kiöntheted a lelked. Az is megnyugtató lehet, ha látod más is küzd nehézségekkel, így problémáiddal nem érzed magad annyira egyedül.
Rendezd be a saját zugod!
Ez lesz a bázisod, ahová mindig visszahúzódhatsz, egy kis nyugalmat találhatsz a nagy pörgésben. Hozz el otthonról pár személyes tárgyat, - képet, plakátot, kislámpát, emléket - ami otthonosabbá varázsolja a helyed és a falad az ágy mellett. Legyen saját bögréd is, a megszokott otthoni párnáddal pedig esélyes, hogy könnyebben alszol el, ha egy tucatnyian próbálják álomba ringatni magukat melletted!
Légy rugalmas!
Ha megtanulsz alkalmazkodni ahhoz, amin változtatni úgy sem lehet és közben kialakítod a saját kis rutinjaidat, könnyebb lesz a kollégiumi élet.
A türelem mindig jól jön
Nem fog egyik percről a másikra menni az átállás. Arra sincs garancia, hogy az állandó zaj, a beszélgetés, a zene gombnyomásra tűnik el. Fejleszd ki magadban a türelmet – tudom ez nem hangzik túl kecsegtetően – de hidd el, ez a tulajdonság később is nagyon jól jön majd az életben. Amíg tökéletesíted a toleranciaszinted, addig is, egy füldugó jól jöhet!
