5 halálos kérdés, 5 életre való válasz
Az elmúlás szépsége és értelme
Ősz. A nyár véget ért, egyre sötétebb van, egyre hidegebb, hullanak a fákról a levelek, de sokkal boldogabbak lennénk, ha a hó esne vagy a nyár tartana örökké. Ám az őszt és az elmúlást még a globális felmelegedéssel sem tudjuk kiiktatni az életünkből. Hát akkor kezdjünk vele valamit! Úgyis ott vannak a kérdések, amelyek kicsit vagy nagyon mindenkit foglalkoztatnak, kicsiket és nagyokat is, hívőket és nem hívőket egyaránt. Ahogyan az évszakok váltakoznak, úgy része az életünknek a halál, amely keresztény hitünk szerint csupán evilági életünk végét jelenti. Az elmúlás kérdését Tihanyi Péter atyával, a Felsőkrisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánia káplánjával jártuk körbe.
Miért jó néha beszélni arról, amiről nem szeretünk: az elmúlásról és a halálról?
Mert biztos találkoztál, találkozol vele, hogy létezik halál, a világjárvány időszakában különösen. Ha nem a családodban, akkor a barátaid, osztálytársaid körében történhetett haláleset. A súlyos betegségek, balesetek, háborúk nem csak a nagymamákat és nagypapákat, dédiket foglalkoztatják. Kérdések születnek benned, megjelenhet a félelem, de ez normális. Sokan azért rettegnek a haláltól, mert rosszul képzelik el. A keresztény ember azonban tudja, hová tartunk.
Miért nem kell félni tőle?
Sokan megtapasztaltátok már Isten jelenlétét. Hogy létezik, és hogy szeret. Ha így történt, idézd fel magadban ezt az élményt, és akkor tudod, kihez tartozunk, kivel akarjuk eltölteni az örökkévalóságot. Ha nem volt még ilyen tapasztalatod, vagy nem annyira hiszel, akkor is érdemes tudnod, Jézus az életét adta, hogy az Istennel való találkozást mindannyian átélhessük. Mások, akiket megérintett már Isten, ha kellett, inkább a halált választották, amikor arra akartak kényszeríteni őket, hogy megtagadják a Teremtőjüket.
Miért van egyáltalán halál?
Isten nem akarta a halált. Szabad akaratot adott az embernek, de az ember elszakította magát tőle a paradicsomban. Jézus is átélte a halált, és benne is ott volt a félelem, ezért együtt tud velünk érezni. Nem akart ő sem meghalni, de azt érezhette, mégis létezik az a szeretet, amelyért vállalta. És legyőzte a halált.
Mire jó az állandó változás, amit magunk körül megtapasztalunk, mint az évszakok körforgását?
Ha egy szobában ülnénk csak, ahol nem történik semmi, az bizony rettentően unalmas lenne. A változásban benne van az alakulás szépsége, a cselekvés szépsége. A változásnak köszönhetjük, hogy előre tudunk lépni. Isten végtelenül izgalmas, dinamikus, ezért nem lesz unalmas az örökkévalóság, és Isten megismerése sem.
Miért ünnepeljük meg a Halottak napját?
Ha a halottakért imádkozol, olyan embereknek segíthetsz, akiket szeretsz, de talán nem tudtak felkészülni az örök életre. Isten pótolni tudja mindazt, ami hiányzik még belőlük, megadhatja nekik a kegyelmet, amellyel belépnek az ő országába.
A Halottak napján nemcsak visszaemlékezhetünk azokra, akiket a földi világban már nem láthatunk, hanem meg is szólíthatjuk őket, persze nemcsak ilyenkor.
Nem véletlen, hogy Mindenszentek ünnepe és a Halottak napja egymás mellé került a naptárban. (Előbbin, november 1- én az üdvözülteket ünnepeljük. Utóbbin, november 2-án az elhunyt szeretteinkre gondolunk, értük fordulunk Istenhez, katolikus hitünk szerint így segíthetünk nekik abban, hogy örök életük legyen. Egyiket se keverd össze a halloweennel, az ősi kelta világ ma hazánkban is egyre népszerűbb pogány ünnepével, amelynek idején, október 31-én este a kelták hite szerint a holtak szellemei visszatérnek.)
Ha nem felejtjük el a gyökereinket és kapcsolatban maradunk velük, erősítenek minket. Mi még zarándokolunk, ők már megérkeztek oda, ahová tartunk, kérhetjük az imáikat is értünk.
(Mellette persze köztünk élő embertársainkhoz is fordulhatsz élettel, halállal, túlvilággal kapcsolatos kérdéseiddel, a lelkipásztoraink segítenek jobban megérteni azt reményt, amibe kapaszkodhatunk evilági létünk végén).
