Mi értelme a házasságnak?

Talán tudsz róla, hogy a házasság népszerűsítésének külön hete van februárban, hogy civil és egyházi mozgalmak, programok sokasága irányul a megerősítésére. Esetleg arról is hallottál, hogy számtalan külföldi és magyar kutatás bizonyította, hogy a jó házasságban az emberek tovább élnek, boldogabbak, jobb a szexuális életük, minden egészségügyi mutatójuk kedvezőbb, sőt, többet is keresnek, mint azok, akik nem élnek házasságban.

Tényleg oldalakon keresztül lehetne sorolni a házasság előnyös voltát alátámasztó kutatásokat, a társadalomtudományok meglehetősen egységes képet mutatnak ebben a kérdésben. Mégis úgy tűnhet, mintha mindez a felhalmozott tudás, bizonyíték és bölcsesség falra hányt borsó lenne.

A bizonyítékok egyértelműek, többszörösen le vannak tesztelve, bombabiztosak, mégsem képesek meggyőzni az embereket. Vajon miért?

Valószínűleg azért, mert rengeteg embernek a személyes tapasztalata nem ez. Lehet, hogy te is úgy érzed, semmi értelme a házasságnak. Lehet, hogy nem láttál magad körül egyetlen működő házasságot sem. Lehet, hogy a te szüleid is elváltak. És még milyen jó, hogy elváltak – gondolod -, mert ahogy együtt éltek, az borzalmas volt. Állandóan veszekedtek. Szóval, simán lehet, hogy úgy gondolod, a házasság egy értelmetlen dolog, az emberek csak szenvednek tőle.

Van itt egy komoly ellentmondás: megbízható, jó emberek azt mondják, hogy a házasságban lehet igazán boldog az ember, míg te esetleg azt látod, hogy a környezetedben nincs is boldog házasság. Na, most minek higgy, a fülednek vagy a szemednek? Hogy mégis feloldódjon az ellentmondás, sokan vannak, akik a következő mellett voksolnak: igen, valóban létezik jó házasság, de ahhoz óriási szerencse kell. Van, akinek egyből sikerül megtalálnia a „másik felét”, ám van, akinek ez sokadszorra sem sikerül, neki tovább kell keresgélnie (amíg végleg ki nem fárad).

Egy nagy amerikai kutatásban nem házas fiatalokat kérdeztek, hogy szerintük mi szükséges egy házasság sikeréhez. A válaszok közül az első, ami toronymagasan kiemelkedett, a „szerencse” volt (a második a romantika.) Ugyanebben a kutatásban az életüket boldog házasságban leélt idős embereket is megkérdeztek, hogy szerintük mi a sikerük titka. Két dolog volt, amit szinte egyöntetűen említettek: az egymás iránti elköteleződés, illetve a közösségvállalás.

Szóval úgy tűnik, hogy ma nem igazán értjük, hogy mi a házasság – amit a nagy- vagy inkább a dédszüleink még tudtak.

Ugyanakkor, még azok közül is, akik hisznek a házasságban, sokan úgy gondolnak rá, mint a legtökéletesebb párkapcsolatra. Vagy legalábbis aminek annak kellene lennie. És ha nem az, akkor már nem is ér semmit, ki kell lépni belőle, mert elmúlt az az érzelem, ami létrehozta.

A házasság addig érvényes, amíg jól érzem magam benne. Pedig nem véletlenül mondják, hogy a házasság hivatás: az ember nem megszokásból vagy jobb híján, a szép templomi környezet, de még csak nem is saját boldogsága miatt házasodik. Mert amíg önmagamat keresem egy emberi viszonyban, addig az nem lesz több párkapcsolatnál. Viszont amikor a másik kerül a középpontba, akkor megszülethet a házasság.

Nem úgy lesz az ember boldog, hogy nagyon akarja – a görcsös akarástól éppen hogy boldogtalan lesz. A legtartósabb és legmélyebb öröm abban rejlik, amikor látszólag végleg lemondunk a saját boldogságunk kereséséről. A házastársunk, a gyerekeink, az unokáink vagy akár az Isten kedvéért. Ez a házasság értelme.