Mit jelent(het) a szex?
Mi is valójában a szex?
Hiszen mindenki jól tudja, az: „…amikor a férfi hímvesszője behatol a női hüvelybe. Ez puszta biológia…az állatok is csinálják.”
Vajon belegondolunk-e néha abba, hogy mindez a valóságnak, az igazságnak csak egy szelete? Valóban, a szex mikéntje, az egyesülés folyamata leírható biológiai fogalmakkal (ki, mit, mikor tesz).
De vajon nem veszélyes a szexet CSAK testi szinten megélni?
Az ember test és lélek egysége – ez régi bölcsesség, melyet ma is előszeretettel vallanak, hangoztatnak sokan. És minden bizonnyal igazuk is van. De ha az ember test és lélek egysége, akkor vajon milyen következményekkel jár, ha a szexre – erre a nagyon is emberi cselekvésre – mint puszta testi cselekedetre tekintünk?
Mi is történik a szexben?
Két érett, egymást szerető ember teste-lelke egyesül. Emberként nem pusztán a nemi szerveinket, hanem teljes valónkat „adjuk bele” az együttlétbe. Azzal, amit teszünk – ezzel a nagyon intim, bensőséges cselekedettel – a testünk nyelvén azt mondjuk a társunknak:
“Elfogadlak úgy, ahogy vagy! Ismerlek és szeretlek, és szeretnélek megajándékozni a közös örömmel, szeretném neked ajándékozni önmagamat, és teljesen elfogadni, befogadni Téged! Mert kincs vagy számomra, és kincs a kapcsolatunk.”
Így az ölelés nem pusztán az élvezet aktusa, hanem az önajándékozásé is! Erre lettünk teremtve!
Szent II. János Pál pápa teljes szívvel tanítja: arra lettünk teremtve, hogy ajándékká váljunk mások számára. A kiteljesedés abban rejlik, hogy odaajándékozzuk az életünket a kapcsolatainkban, a hivatásunkban. Igaz ez az élet minden területére: ajándékká válik a jelenlétünk, ha segítünk valakinek, ha türelmesek tudunk maradni, ha nem akadunk ki minden apróságon, ha elvégezzük a feladatunkat, ha szeretettel élünk a jelen kihívásai közt. Önajándékozó szeretetre vagyunk meghívva; csak így találhatjuk meg a boldogságot, a helyünket a világban.
Férfiként és nőként nagyon különleges módon is megélhetjük önmagunk odaajándékozását: a szexuális együttlétben. Összeillünk, kiegészítjük egymást – de nem azért, hogy „bármikor-bárkivel” megéljük ezt a testi közelséget. Hanem azért, hogy az egymást szerető két ember mély egységét élhessük meg. Ez a boldogságunk (egyik) kulcsa is.
Tehát a szexben nem az a kérdés, képes vagyok-e odaadni magam testileg – mert fizikailag már elég korán megérik rá a testünk. Az igazi kérdés az: vajon a szívünk, lelkünk, mi magunk és a kapcsolatunk készen áll-e erre a teljes önajándékozásra? Vagy még visszatartanánk valamit? Van még bennünk néhány kérdés, fenntartás, félelem, „de”? Mert ha odaajándékozzuk magunkat valakinek, testünket-lelkünket, akkor ezt a nagy ajándékot már nem szokás visszakérni. Vissza lehet “venni”, de ez nagyon mély, maradandó sebeket okoz mindkét félben. Ilyen nagy ajándékot ugyanis csak akkor érdemes adni a másiknak, ha biztosak vagyunk a szándékunkban, ha teljesen rá is tudjuk bízni magunkat a másikra – és ha ez a bizalom, ez a szándék kölcsönös. Valójában csak akkor tudjuk biztonsággal rábízni magunkat a társunkra, ha már tudjuk: nem fogja „visszautasítani, visszaadni” a neki szánt ajándékot: elfogad engem, testemet és lelkemet, teljes valómat a hibáimmal és erősségeimmel együtt. Most, és ezután mindig!
Ez a biztonság, ez az elköteleződés teszi lehetővé, hogy a szex az legyen, amire igazán hivatott: ÖNAJÁNDÉKOZÁS.
Ezért gondoljuk és tanácsoljuk olyan sokan, hogy a szexet igazi elköteleződéssel érdemes megélni. Nem azért, mert sajnálnánk bárkitől is az élvezetet, a szexuális örömöt. Hanem azért, mert ha a szexet a maga teljességében szeretnénk megélni, nem csak az élvezetet és a testi összekapcsolódást (ami már önmagában is nagyon jó élmény, de lehetne még ennél is több!)…szóval ha az egymásnak adottság örömét, a mélységes egységet és az ajándékká válást is meg szeretnénk élni, merjünk teljesen IGEN-t mondani egymásnak.
Ebből az IGEN-ből fakadhat a szex igazi mélysége.
Nem érdemes lemondani róla… Te döntesz!
Szakmai háttér: Makkné Kende Adrienn és a TestTeológiája csapat
