Kedves Fiatalok! 1.
Roland atya levele Nektek
Roland atya gondolatai hitről, vallásról, Gondviselésről, szentekről. Mit adhat a ma egyháza a ma fiataljainak? Mitől szent, aki szent? Mitől leszel „vallásos”? Mennyire fontosak a tettek a hit mellett?
Az őszinte, rövid írásokban többek között ezekre is választ kaphattok.
Kedves Fiatalok! Ha furcsán érzitek magatokat a szentség szó hallatán, vagy furcsa esetleg életidegen figuráknak tartjátok a szenteket, akikhez nem szeretnétek hasonulni: nos semmi baj, nem bennetek van a hiba.
Sajnos az elmúlt évszázadok képi és szoborbeli ábrázolásai nem igazán megnyerőek. Nekem például soha nem fért a fejembe papnövendék koromban, hogy Szent Imre herceg miért vonzaná a magyar ifjúságot.
A szegedi szeminárium fogadótermében volt egy szobra, amelyen egy 10 év körüli anorexiás és tüdőbeteg fiúnak látszott. Az egyik alagsori szobában meg volt egymásnak támasztva több festmény. Az egyikről csaknem szentelésemig meg voltam győződve, hogy a Szűzanyát ábrázolja. Aztán amikor pakolászás közben az egész kép láthatóvá lett, akkor vettem észre, hogy nadrágban van. Kiderült, hogy ő is Szent Imre lenne. Olyan volt, mint egy androgün lény.
Bizonyára más szenteknél is hasonló a helyzet. Azonban ne feledjétek: egy ember megismeréséhez kevés egy képet megnézni róla. Beszélgetni kell vele, megismerni az életét. Aztán láttam Szent Imréről olyan ábrázolást is, amely mint páncélos erős katonaként ábrázolta. Az élettörténetéből tudjuk, hogy amikor a Német-Római Császárság megtámadta Magyarországot, (az akkori szuperhatalom egy másik országot) akkor Szent István király rábízta Imrére a magyar hadsereget, hogy „Kisfiam takarítsd ki őket az országból!” És Imre olyan vagány volt, hogy a menekülő németek mindent eldobálva menekültek. Imre harciasságának az emléke a Vértes hegység, az eldobált vértek után.
A többi szentnél is ugyan ez a helyzet. A nagy részük olyan idős volt mint ti. Fiatal srácok, lányok, akik mertek valami mást megpróbálni. Mertek egyéniségek lenni. Egyéniségek és egyediek Isten szemében és nem a korszellem elvárásai szerint. Ők felvállaltak egy normális életet, még akkor is ha furcsán néztek rájuk. Ők mertek igazak, tiszták, jók lenni akkor, amikor a hitványság, az erkölcsi züllés, a gazemberség volt a divat.
Természetesen mondhatná valaki, hogy hát a középkorban könnyű volt. De nem! Nem volt. És ne feledjük, hogy napjainknak is vannak fiatal szentjei, pl Carlo Acutis akit nemrég avatott boldoggá a pápa. Tehát szentnek lenni nem azt jeleni, hogy egy életidegen mélabús, teszetosza embernek kell lenned, hanem egészen más.
Ha az életszentség útjára lépsz, akkor azzal azt fejezed ki, hogy Te Jézus követője vagy.
Ezért másként gondolkodsz, beszélsz és cselekszel mint a nagy szürke tömeg. Bevállalod, hogy Szeretetben, jóságban, segítőkészségben, a közösségek építésében egyedi és különleges leszel. Bevállalod, hogy esetleg furcsán néz rád a családod is, meg a barátok. De aztán megtapasztalod, hogy ha hiteles vagy, vonzóvá leszel embertársaid számára. Normálisnak maradni és ellenszélben is hinni ez a királyság ez az életszentség útja. Mindezt pedig Krisztussal. Csak is Ővele.
Várjuk a gondolataidat a témával kapcsolatban az alábbi email címre: info@uspace.hu
