Első a sport, minden más csak utána!?
Beszélgetés Ifj. Makray Ferenc vízilabdázóval
„Na, ez jó meccs volt!” Biztosan a Te szádat is elhagyta már hasonló mondat miközben egy sportközvetítést vagy valamilyen meccset néztél. De belegondoltál már abba, hogy mennyi munka van egy-egy jó szereplés mögött? Mennyi áldozat, küzdelem, korán kelés, kőkemény edzés kell ahhoz, hogy valakiből igazán jó sportoló legyen? Ifj. Makray Feri segít betekintést adni, hogy milyen egy válogatott vízipólós élete.
Hány évesen kezdtél el pólózni?
13 évesen kezdtem játszani a Leányfalusi KÓPÉ Egyesületben, majd a továbbtanulás miatt Ausztriában folytattam a pályafutásomat, ahol hat évig játszottam még, és egy év után kerültem be a válogatottba, ezt követően Mexikóban oktattam gyerekeket.
Hány edzésed volt egy héten, hogyan nézett ki egy napod?
Heti öt edzésem volt, főként este, de azért előfordult, hogy hetente egy-két nap reggel kellett menni az uszodába és fél6-tól fél7-ig volt egy egy órás úszás, utána pedig mentünk az iskolába, de zömében az esti edzések voltak a gyakoribbak.
Mennyi áldozattal járt ez az életmód?
Sok mindent fel kellett adni, a tizenegy hetes nyári szünetből 8-9 hét edzőtáborozással telt. Hívtak a barátok bulizni pénteken, szombaton, de sokszor utasítottam vissza, mert inkább a pihenést választottam, vagy másnap meccs volt és akkor szóba sem jöhetett, hogy előző nap elmenjünk szórakozni. Hatalmas segítség, hogy ez egy csapatsport, és együtt küzdünk, együtt hajtunk a jobb eredményért. Van 10-15 jó barátom, akikkel az évek alatt nagyon szoros barátság alakult ki. Egy külföldi vagy akár itthoni edzőtábor a barátokkal, meccs utáni bulik, a közös utazások a megmérettetésekre sok mindenben kárpótolt.
Hogyan lehet átlendülni a mélypontokon? Mi az, ami segít kimozgatni ebből az állapotból?
A cél érdekében mindent megteszek, ez az első szempont. Másodsorban a jó csapat rengeteget segít: akkor is lementem edzeni, ha nem volt sok kedvem. Második családomként tekintek rájuk, életre szóló barátságok köttettek. Olykor küzdünk, „szenvedünk” egy edzésen, de mindent együtt élünk át, osztozunk az örömben, bánatban, ha másnak rossz napja van, én segítem őt, és fordítva.
Figyelünk egymásra, segítünk a másiknak, csapatként működünk, odafigyelve arra, hogy kinek mikor van szüksége támogatásra.
A tehetségen és szorgalmon kívül mi kell ahhoz, hogy valaki válogatott sportoló legyen?
A tehetségen kívül nagyon fontos egy támogató háttér. Szülők, edzők, a csapat, akik segítenek, támogatnak, felkarolnak, ha kell. Szerencsés vagyok, mert a szüleim mindig mindenben támogattak, vittek edzésre, többször az egész csapat edzőtáborba való eljutását segítették.
Van, akinek a vérében van a vízilabda, remek a labdaérzéke, és kevesebb munkával tud nagyon jó eredményeket elérni, míg mások több szorgalommal képesek ugyanarra a szintre eljutni. Szerintem a tehetség, szorgalom és elkötelezettség a három legfontosabb tulajdonság, ami hozzásegít ahhoz, hogy valakiből igazán kiemelkedő sportoló váljék, legyen szó csapatsportról vagy egyéniről.
