Politika? Ne hagyd magad!
Ha szereted is a történelmet, kevésbé érdeklődsz a politika iránt, mint egy 1956-os tizenéves. A több mint fél évszázados városi legenda szerint 1956. november 4-én azért támadtak hajnalban Budapestre az orosz tankok, mert akkor a gyerekek, a forradalom fő hadereje, a Pesti Srácok még javában aludtak. Más világ volt az, más élet s más politikai helyzet. Ott adott volt, hogy a tizenéveseknek is politizálni kellett, akár a szüleik helyett is. De mi a helyzet ma, mennyire fontos a XXI. század elején neked, a magyar tininek a politika?
Ismered a múltat, büszke lehetsz a magyarok, a magyarság történelmére, mint puszta történelmi tényre. Hallottál már a dialektikáról, az ókor szinvonalas párbeszédeken alapuló vitakultúrájáról, az olyan politikai stílusokról, mint a demokrácia, a diktatúra, a szélsőséges autokraták torz világa vagy éppen a hős és a gonosz harcára épülő populizmus.
Ám neked ez eddig inkább történelem volt, hiszen csak most kezd érdekelni igazán a világ működése. Az igazságérzeted ugrásszerűen fejlődik ebben a korban ám a korszak sajátosságaiból adódóan minden fontosabb, mint a politika. És ma már nem kell megküzdeni azért a szabadságért, jólétért, függetlenségért, amit egy polgári értékeket képviselő kormány biztosíthat egy mai tizenévesnek, a jövő szavazópolgárának, vagy akár politikusának.
A politika egy betegség?
Gimnáziumi tanár ismerősömtől hallottam, hogy ha a középiskolás diákjainál politikáról esik szó úgy viselkednek, mintha egy nem kívánatos, viszketős, szégyellni való bőrbetegség lenne a beszélgetés témája. Pedig az óvodában még mindenki „aktívan politizált”. Pontosabban gépiesen mondta vissza azt, amit otthonról el-elkapott, s ha nem is volt képben a szülők politikai véleményével, bárkinek tudott erről beszélni.
Aztán tíz év elteltével a tizenéves, amikor meghallja a politika szót, burkot növeszt maga köré, mintha egy kitalált szigeten élne a barátaival, ahol védve vannak a külvilágtól.
A Z generáció tagjaként teljesen új menetrend szerint éled a napjaid, s ehhez a trendhez az aktuális politika is alkalmazkodott, Los Angelestől Budapesten át Tokióig, a világ minden egyes szegletében. Hogy mihez is? Nézz csak tükörbe: a közösségi oldalakon éled napjaid egy részét, átlagosan legalább három órát. A politika érdekel legkevésbé, ezért, ha valaki azt akarja, hogy ezzel foglalkozz, ő is ide, erre a platformra helyezi a hangsúlyt.
A politika a befolyásolás mestersége
Bonaparte Napoleon kiváló politikus volt. Mint ahogyan kiváló ez a megállapítása is: „A politikában a hülyeség nem hátrányos helyzet, mert itt csak a fej számít, a szív ismeretlen fogalom.” Ebben a mondatban benne van a politika ereje, veleje. Éppen ezért a modern kor politikája él ezzel, a korosztályodnak célzott eseményekkel, storytellerekkel árasztja el a közösségi oldalakat. Ha nem vagy éber, ha nem akarod, akkor is befolyásolnak ezzel, annyit hallod, látod az aktuális kampányok kereszttüzében a különböző stílusok, platformok csatározásainak túlkapásait. Ez nem neked való, de hiába tiltakozol, hiába zárkózol be, ez az, ami a politikát, színre, pártállásra való tekintet nélkül a legkevésbé érdekli. Ezért csempészi bele fizetett hirdetésekkel a zenéid közé, a kedvenc filmjeid elé, stand up komédistád előadásainak szünetébe.
A politika társadalomformáló hatását hiba lenne túlértékelni: nem a politika az, ami irányítja a gondolataidat! A világnézeted, a világról alkotott képed, az emberi szív a lényeg. Vannak olyan közösségek, vannak olyan hagyományok, mint a család ereje, a kulturális örökség, a hit, amelyek a politikától függetlenül is léteznek.
Te vagy a legfontosabb!
A politika ennek ellenére fontos dolog. Nem bújhatsz el előle a jelenben, hiszen a jövődről van szó. A nagy kérdés, hogy hol tudod meglátni azt, ami tényleg az eljövőt szolgálhatja, ami előre visz a politika megértésében. A válasz rideg és kemény: Sehol. Mármint magadon kívül sehol. Kérhetsz segítséget, olyan emberektől, akiknek hiszel, akikben hiszel, de a megoldás önmagadban rejlik. A tiszta emberi értékekben. Ezeket vesd össze az aktuális politikai tényezőkkel, történésekkel, s nézd meg, melyik miben egyezik, mitől más az ezeréves, emberi, keresztényi tiszta erkölcs értékeivel, a Napóleon által is említett szívvel.
Ne fogadj el semmit készpénzként, gondolkodj, kérdőjelezd meg, amit hangoztatnak, járj utána a valóságtartalmának, mérlegelj, légy toleráns, használd a józan eszed, legyenek kételyeid, járj utána a hallottaknak! Tágítsd a világképed, ne ítélkezz, fogadd el, hogy nem vagyunk egyformák.
Légy független, gondolkozz! Ez bizony melós, fárasztó, keményebb mint a készen előre csomagolt üzeneteket, szlogeneket magadévá tenni. Ha úgy érzed, már tudod mit, s miért akarsz mondani, akkor hallasd csak a hangod!
Míg nem érzed, hogy itt van az ideje, addig meg képezz képzeletbeli védőmellényt, ami megvéd a politikai tartalmak ellen, s inkább légy tini, légy gyerek. Mert 1956 egyszer volt, a politika nem gyerekjáték. Akkor sem volt az, tisztelet azoknak a tini hősöknek, akiket ebbe belekényszerítettek.
