Zsófi és Anna tanúságtétele
Veled is történt már hasonló?
Egy csodálatos és egyszerre hihetetlen dolog történt velem a Lelkes Napokon!
Zsófi vagyok 17 éves.
Néhány évvel ezelőtt történt, hogy elestem egy lépcsőn és azóta folyamatosan fájt a jobb térdem. Azóta jártunk orvostól orvosig. Több csodaműszeres felvételeket és kezeléseket vettünk igénybe, de sajnos nem mutattak sok mindent és nem is segítettek. Az orvosok nem tudtak vele mit csinálni. Ennek a hatására már több ismerősöm is elkezdett imádkozni értem. Egyszer az egyikük mesélt a Lelkes Napokról és hívott is két évvel ezelőtt, de sajnos nem tudtam akkor elmenni. De, ami késik, az nem múlik. Így tavaly szerencsére el tudtam menni az egyik alkalomra. Itt egy olyan dolgot kaptam Istentől, amit nem sokan tapasztalhatnak.
Az egyik közbenjáró imádságnál álltam és egyszer csak elkezdett melegség lenni a lábamban, de nem úgy, ahogy meleged van, hanem belülről kezdett melegedni az egész jobb lábam. Ezután Ő azt üzente nekem, hogy meggyógyította a térdemet.
Először nem akartam hinni a fülemnek, majd utána meg elkezdem ugrálni és tényleg nem fájt. Olyan végtelenül boldog voltam, Meggyógyult a térdem! Azóta csak az van bennem, hogy Isten nagyon, nagyon szeret. Kimondhatom, hogy igen is vannak még ma is csodák, hiszen velem is egy csodát művelt Ő ,a Hatalmas!
Anna (23) tanúságtétele
Nem gyakoroltam valami szorgalmasan a vallásomat. Nem éreztem magamat az események részesének, és nem éreztem odaillőnek magamat. Bár elmondták nekem, hogy Isten szeret és fontos vagyok Neki, kissé távoli maradt ez az egész, és nem is igazán értettem, mi történik. Tele voltam kérdésekkel és kételyekkel.
A Lelkes napok táborban úgy éreztem, hogy az elejétől kezdve "valami történik itt". Sok tanítás érdekesebb volt és mélyebbre ment, mint az egyetemi szint (pszichológiát tanulok). Naponta misén vettünk részt, sokat imádkoztunk és énekeltünk együtt. Ezeket a megszokottól eltérőnek tapasztaltam meg, személyesnek, ugyanakkor kellemesnek. Minden perce élvezetes volt a számunkra, és már nem éreztük magunkat magányosnak, és elmúlt rólunk a szellemi természetű leterheltség is. Boldogok voltunk.
Egy este Steve diakónus imádkozott értem, a rólam szóló ismeret szava pedig gondolkodóba ejtett. Furcsa tapasztalat volt, de éreztem, hogy szeretve vagyok.
Jobban érteni akartam, ami bennem történik, és elkezdtem szívből hívni a Szentlelket, és hittem, hogy jönni fog. A következő imaesten elnyugodtam a Szentlélek ereje alatt.
Ezek alatt a napok alatt új nézőpontból kezdtem látni az életemet. Úgy gondolom, Isten kifejezetten hozzám beszélt. A tábor csodálatos ajándék volt. Az egészet szerettem, a társaságot, a programot, a dicsőítést. Új barátokat kaptunk, erősebben kapcsolódunk Istenhez. Nagyon hálás vagyok ezért a táborért, és jövőre is szeretnék részt venni. Számos döntést hoztam az életemre nézve, és hiszem, hogy Isten támogatni fog az úton.
