Szereted az irodalmat?

Simon Márton

Simon Márton a líra műfajában alkotó szerző, aki az írás mellett slam poetryben, és műfordításban is jeleskedik. Első kötete a Dalok a magasföldszintről, és a Polaroidok nagy sikert arattak, az előbbiből idézünk részletet.

És ez kettő

Megtörtént, holott nem követtem el

-tűnödöm kábán, mintha reggel

ébredés közben; és számolom, hányszor

fogom még leírni, hogy hiányzol,

pedig nem tudom, mihez kezdhetnék veled;

ami átfestette az időt, az eget,

fakul, lassan már csak ez a vers leszel,

összetartozunk, mi hárman, a semmivel;

vonásaid hordom, és nézd, már magamnak
is mesélnem kell rólad, végre fogadj fiadnak,

ha már sugárzol belőlem,

mint felborigatott hangfalakból előadás után a csend.

Platon Karataev

Bár egy kicsit kilóghat a sorból, hiszen egy zenekarról van szó, mégis dalszövegeik irodalomnak számítanak. Több iskolában a Partért kiáltó című dalszövegkötet, irodalmi érettségi tétel lett. A magyar nyelvű számaik mellett, angol nyelven is jelentek meg zenéik.

Lassú madár (részlet)

(…)nézd, mi is elmúlunk majd

és ez jól van,

talán ez is csak sejthalál

bennem folyó, felettem a felhő jár

az égbolt vizébe karcol egy madárszárny

lesz a mostból lassan a rég volt már

lassú madár is gyorsabb az égboltnál(…)

Tarpai Zsófia

Tarpai Zsófia kárpátaljai származású lány, aki már nagyon hamar elkezdett a versekkel foglalkozni. Most gimnazista a Nyíregyházi Szent Imre Katolikus Gimnáziumban. Tervei között volt a színészi pálya, melyről lemondott, és inkább a magyar szak felé kezdett el húzni a szíve. A vele készült interjúban bővebben hallhattok az ő tevékenységéről, költészetéről. Itt láthatod és hallhatod őt

Uram

Látlak reggelente, felöltöztetsz. Szeretném, ha betöltenéd az utcát. Indulj el újra és a sarokról vedd észre, hogy hullik a hajam.

Uram.

Mindennap fél hatkor kelek. Várok. Dohosak a falak, és csak egy fekete rádióm van. Semmi másom.

Uram.

Nem imádkoztam az este. Azon gondolkodtam, hogy mikor? Mikor öregedtél meg így? Mikor ért véget a háború?

Uram.

Zörögnek a csontok. Hallgasd. Valaki sikít, és nincs rajta cipő. A kő felsérti lábat, és belefúródik a húsába, eltöri ereit, és más ízt ad vérének.

Uram.

Énekelj nekem. Milyen hangja van az utolsó kenetnek. Hát az elmének? mikor valaki megőrül.

Uram.

Szeretem a köveidet. Nekem adod-e őket? Festek rájuk napot, csillagot, meg édesapámat. Aztán langyos vízben

uram, megmosom lábad.

Kertai Csenger

Kertai Csenger 2015 óta publikál, majd 2019-ben jelent meg első kötete Mindig kivirágzik címmel. Azóta megjelent egy újabb kötete, Hogy nekem jó legyen, melyhez Simon Márton írt előszót. Nemrég pedig prózában is alkotott, B. rövid élete címmel.

Akkordok

Paplanfehér

hiúság.

Törékeny ágyak alatt

alszol örökké.

Izer Janka

Izer Janka 1996-ban született Budapesten, majd Pannonhalmán nőtt fel családjával. Ezt mindig is igyekszik kiemelni, hiszen ez a vidék sok ihletet adott neki. Egyelőre egy kötete jelent meg Ezért nem alszom nálad címmel.

Dédi (részlet)

„Állítólag a dédi nagyszerű üzletasszony volt. Orosz katonákra főzött, akik ezért nyers élelmiszert hoztak a házhoz. A felesleget eladta, cipőket vett belőlük, azzal kereskedett.

A bombázások után a tömbház többi lakója még lent tartotta a holmiját az óvóhelyen, ő viszont függönyt tett az ablakba, és lámpát gyújtott alkonyatkor. Amikor megjelent a két harminc-negyven körüli katona, egy vékony, nyúlánk szőke hajú, kék szemű, meg egy középmagas, izmos, barna férfi, és meglátták a kivilágított első emeleti ablakot a fehér csipkefüggönnyel, egyből utasították a lakókat, hogy vezessék fel őket oda. Dédi épp tojáslevest készített. Tányért, kanalat, kenyeret tett a vendégek elé, oroszul csevegett velük, az ajtó mögött kint a szomszédok hallgatóztak, és a kulcslyukon próbálták meglesni, mi történik.”