Ima vagy meditáció?

Lazíts! Nyugodj meg! Vegyél egy mély lélegzetet! Csendesedj el, figyelj most egy kicsit befelé! Koncentrálj önmagadra…

Rohanó világunkban sokszor érezzük úgy, hogy elveszünk a sokféle inger tengerében, és a felénk irányuló, sőt minket száz irányból támadó információáradatban szinte már önmagunkat se találjuk. Éreztél már így? Tudom, hogy igen. És ilyenkor bizony jól esnek azok a tanácsok, amiket pár sorral feljebb olvashattál. Ha meg is fogadod őket, megtapasztalhatod jótékony hatásukat.

Meditáció?

Sokan fordulnak ilyenkor a keleti kultúrákból átvett módszerhez, a meditációhoz. Ez a technika valójában nem csupán az elcsendesedésről szól: nem elég leülni törökülésbe, és azt búgni, hogy oooohhhmmmmm… A meditáció is, mint a divatként felkapott szokások általában, elégtelen formában kerülnek át a hétköznapi gyakorlatba. De vajon az a fő baj, hogy rosszul meditálunk? Kell-e meditálnunk egyáltalán?

Ne úgy képzeljük, hogy a keleti kultúrákban az átlagember is elvonult esténként egy fél órára elcsendesedni, már a régi időktől fogva. Ott is, akárcsak nálunk, a Kárpát-medencében, megvoltak azok a hétköznapi gyakorlatok, melyek akarva-akaratlanul is jótékony hatással voltak a lélekre. Ezek a mindennapi élet monoton, egyhangú tevékenységei voltak. Járt a kéz, készült a fonál, a textil, peregtek a kukoricaszemek, órákon át.

Te is biztosan láttál már számos, úgynevezett felnőtt kifestőt: egészen apró elemekből megrajzolt állatokat, növényeket, egyéb figurákat. Kiszínezni őket akár órákba telik, de mire elkészül, biztosan kisimulnak az idegek. Újra divat horgolni, és boldog-boldogtalan festeni tanul népszerű tanfolyamokon.

A monoton tevékenységek jótékony hatásuk miatt a vallásokba is beépültek, természetesen egy magasabb szinten. De míg a mantrázás és a meditáció egy önmagunk felé forduló, egyszemélyes tudatállapot, addig a litánia és az ima egy másik síkra emeli a lelki életet.

Ima

Az ember, mióta világ a világ, érzi, hogy „van odakint valaki”. Nem csupán arról van szó, hogy az ismeretlen dolgok félelemmel töltötték el a tudatlan embert, ezért kitalált magának egy mitikus világot. Ha mélyen önmagadba nézel, te is biztosan fel tudsz idézni olyan pillanatokat, amikor úgy érezted, szól valaki hozzád. Egy gondolat vagy mondat a fejedben nem a tiéd, valahogy „odakerült”. Már az is egyfajta ima, ha igyekszel ezeket a gondolatokat elcsípni, tetten érni, nem elsiklani felettük.

Aki a természethez, az univerzumhoz szól, ugyanúgy megszemélyesít, meg akar szólítani valakit, de nem tudja, kit, vagy nem elég bátor ahhoz, hogy nevén nevezze. Ha imádkozni próbálsz, figyelj befelé, de ne önmagadra. Tedd fel a kérdéseket, és próbáld meghallani a választ, ne pedig önmagaddal beszélgess. Ha nem tudod, hogy kezdj hozzá, tegyél három dolgot: adj hálát, kérj bocsánatot, és kérj.