Az vagyok, amit felveszek, amit megnézek, ami körülvesz?

A reklámok évtizedek, sőt, évszázadok óta hozzátartoznak az emberiség mindennapjaihoz, ám akkora mértéket, mint manapság, a digitális technológia által létrejött állandóan fejlődő és változó világban, még sosem öltött ez a műfaj. Valószínűleg nem tudsz visszaemlékezni arra, hogy például tegnap, mennyi ilyesféle tartalomba futottál bele az utcán, köztereken, a telefonodon vagy laptopodon, de mi lenne, ha tennél egy próbát holnap? Figyeld meg (ha nagyon maximalista vagy, számold meg), mennyi olyan kép, videó, plakát, matrica jön veled szembe, ami valamilyen módon megmozgat, így vagy úgy, de hat rád. Meg fogsz lepődni!

Valamilyenné válni, de milyen áron?

„A plakátok, a reklámok, és a különféle médiafelületek célja, hogy valamilyen alapvető szükségletre hassanak, ezáltal vásárló ösztönző erejük van. A reklámok jellege gyakran befolyásolja a testképet, a szociális kapcsolatokat, akár az egész személyiséget – magyarázza Sárga Noémi, pszichológus. – Az egyik alapvető szükségletünk a valahova tartozás igénye, mivel enélkül korábban nem éltünk volna túl, nem véletlen, hogy a társadalomból való kirekesztés különböző formái mindig is a legnagyobb büntetések voltak a történelem során. A reklámok éppen ezért szeretik ezt az erős hajtóerőt kihasználni, és direkten vagy rejtetten, de erre az igényünkre hatnak. Kamaszkorban ez különösen meghatározó igény, ilyenkor alakul ki ugyanis egy fiatalban a kép saját magáról, formálódik az identitása, ráadásul ez a korosztály különösen befolyásolható. Ez azért van, mert éppen alakulnak a gondolatai a világról és önmagáról, ezért is könnyű a tinédzsereket megszólítani. Ezekben az években áthelyeződik a fókusz a szülőkről a barátokra és példaképekre, a velük való azonosulás, időtöltés, közös tevékenységek kerülnek előtérbe minden pozitív és negatív velejárójával. Mert ugye, ha valakinek iPhone-ja van a társaságban, a többiek számára is vonzóvá válik egy ilyen telefon, de ugyanez igaz a márkás cipőkre, népszerű hobbikra, utazási célokra, egészséggel összefüggő kiegészítőkre, és egyéb megjelenést érintő trendekre is.”

A szakértő szerint a közösségi média, és az ott látott tartalmak két dologra erősítenek rá igazán:

1. FOMO (Fear Of Missing Out), azaz a valamiből való kimaradás érzése, ami olyannyira erőteljesen hat (és nemcsak a fiatal generációra, de a felnőttekre is), hogy gyakran negatívan befolyásolja az egyént, aki a személyiségét egyáltalán nem erősítő irányba is elmehet.

2. Összehasonlítgatás, ami az egyik legkárosabb dolog, ami az embereket érheti, ennek ellenére a közösségi média felvirágzásával mára akkora mértéket ölt, hogy az egyik vezető önbizalomromboló viselkedéssé nőtte ki magát, ami ellen csak nagyon tudatosan lehetséges fellépni. Hiszen ha azt látom, hogy nem csinálok annyi mindent, nem azokat csinálom, nem úgy nézek ki, mint a számomra példakövető emberek, influencerek, celebek, hírességek stb. úgy érezhetem kimaradok, lemaradok, kevesebb vagyok, mint a többiek.

Sok esetben hiába tudjuk, hiszen van egy tudatos szűrőnk, hogy amit látunk, az nem élethű, tudattalanul mégis képes behúzni minket. Főleg azért, mert az óriásplakátokról, járművekről, kisebb-nagyobb hirdetőoszlopokról, telefonról, számítógépről visszaköszönő hirdetések és tartalmak jellemzően már a tökéletesen beállított, több napos vagy hetes előmunkával járó, filterezett, retusált végeredmények. Ezt sajnos bárki hajlamos lehet elfelejteni, amikor valami beszippantja őt, és egy pillanat alatt megszületik a gondolat, miszerint: „Én is olyan szeretnék lenni!”

Jó lesz nekem, ha azt viselem, amit mások?

Ezzel kapcsolatban két dologról érdemes szót ejteni a pszichológus szerint: a hovatartozás erejéről és az önértékelésről.

„Ha a hovatartozásról van szó, bizonyos mértékben segíthet az egyénnek, ha enged a reklámok csábításának, valamint a közösség erejének, és ugyanolyan, vagy hasonló stílusú holmikat választ, mint az őt körülvevő társaság. Például azért, mert ezáltal ő is az adott csoport tagjának fogja magát érezni, ezen felül egy olyan célközönség tagjának is, amit az adott márka, stílus meghatároz, üzenettel bír. Ezzel az illető úgy érezheti, ő is rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amikkel a csoport, a márka, a stílus felruházza azt a bizonyos terméket. Ebből jön az az érzés a fiatalban, hogy tartozik valahova.

A másik, ennél rombolóbb szempont, hogy egy ruhadarab nem ugyanúgy fog állni mindenkin. Nem olyan lesz benne senki, mint a modellek, akiket retusálnak, akikre csipeszekkel vagy számítógépes programokkal ráillesztik a ruhát, és nem is olyan lesz benne senki, mint a barátnője, osztálytársa, kedvenc influenszere, sztárja. Azt sem szabad elfelejteni, hogy nem mindenkinek vannak anyagi forrásai a legújabb és legdivatosabb holmik megvásárlására. A felsoroltak nagy mértékben ronthatják az önértékelést, és erősíthetik az összehasonlítgatást, főleg, hogy nem azt fogja látni a fiatal a tükörben, amit szeretett volna. Rá kell majd jönnie, hogy nincs olyan hosszú combja, vékony karja, kerek melle, izmos lába és háta, szögletes álla, ha a fiúkra gondolunk. Ez amellett, hogy negatívan hat, a társaságon belüli méricskélést is mélyíti.”

A közösségi média hamis világa

A kamaszkor egy kifejezetten intenzív időszak, ilyenkor mindent sokkal áthatóbban él meg az ember, és teljesen normális, hogy keresed önmagad, miközben meg is akarod mutatni, aki vagy. Ehhez az egyik legfőbb eszköz a külső. Ha azonban nem belülről érkeznek az igényeid, hanem többnyire a médiából táplálkozol, és általa akarod meghatározni a személyiséged, önbizalomhiányt, kétségeket, szorongást és torz szokásokat kockáztatsz meg.

„Érdemes lenne mások helyett saját magadhoz mérni magad. Hatalmas nyomást helyez mindenkire, ha ahelyett, hogy a saját életüket és eredményeiket szemlélnék, arra koncentrálnak, amit a média és a reklámok mutatnak. Ezzel folyamatosan úgy érezheti bárki, hogy valamilyennek kellene lennie, valahol kellene már tartania, valamit mindig kellene csinálni, hogy elfogadják és szeressék. Ettől szintén a nem reális irányba torzulnak a magunkkal szembeni elvárások – hívja fel a figyelmet a szakértő. - Azt sem érdemes elfelejteni, hogy amit például a közösségi médiában látunk, egy jó fotó, egy rövid videó, az az illető napjából talán csak pár percet jelenít meg, viszont azt sugallja, az egész napja, sőt minden napja ilyen. Nem látható, mi van mögötte, hogyan érte el, honnét indult, mit tett azért, hogy ez megvalósuljon, és főként, hogy milyen a kamerákon kívüli élete.”

Akárhogy is nézzük, a média és a reklámok egyik legfőbb üzenete a „Tartozz valahova!” érzés, ezen belül is az, hogy bárki átélhesse, amit az adott tartalom közvetít, ezáltal pedig nagyra tartott, szeretett személy legyen. Ezért van gyakran összekapcsolva a vékonyság, a kigyúrtság, a luxusmárkák és egészségtrendek a valahova tartozás élményével és a szerethetőséggel. Sokaknak fel sem tűnik, hogy ez az egész erről szól, tudattalanul viszont átmegy az üzenet. Hiába van egy egészséges személyiségfejlődés, amin mindenki keresztüljut, gondolat- és értékrendszer, tudatosság, önreflexió, kisebb-nagyobb mértékben így is hatással tud lenni ránk az, ami körülvesz.