Vedd kezedbe az életed távirányítóját!
Valószínű, hogy többször is hallottál már utalást arra, hogy milyen fontos az önismeret. Talán többször is szembesültél olyan tulajdonságaiddal, amiket eddig nem ismertél. Ezek néha bosszantanak, máskor pedig szimplán meglepnek.
Az önismeret fontosságára ma már számos szakember is felhívja a figyelmet. Egyre inkább érezheted ennek a fontosságát, ugyanakkor sokakban egy kis félelem is megjelenik a szó hallatán. De miért is érdemes kezünkbe venni „életünk távirányítóját”?
Az önismeret szó hallatán kicsit megijedhetsz, mintha az valami furcsa, veszélyes dolog lenne, ami a mélyből olyasmit is előhozhat, amivel nem akarsz szembenézni.
Emiatt aztán nehezen szánhatod rá magad, hogy a témával foglalkozz. Pedig egy önismereti folyamat valójában lehet vidám, humoros, elgondolkodtató, játékos és közösségteremtő is. Azt eredményezheti, hogy jobban megértheted, mi zajlik benned, jobban elfogadhatod magadat és másokat; ugyanakkor kevésbé fogsz függeni tőlük, nagyobb lesz a belső szabadságod. A mélyebb önismeret kihathat az egész életedre, a kapcsolataidra, a pályaválasztásodra, a párválasztásodra. Segít úgy berendezni a körülötted lévő világot, hogy jól érezd magad benne.
Azért van szükségünk önismeretre, hogy ezáltal kezünkbe vehessük az életünk irányítását, „életünk távirányítóját”.
Az önismeret az, amikor tudod és vállalod erősségeidet, azokat az erőforrásokat, amik örömöt adnak, és segítenek elérni a céljaidat. Mindezek mellett megismerheted a gyengeségeidet, tudod, hogy mi az, ami végig kíséri majd az életedet. Ezeket elfogadhatod – „összebarátkozol velük”, azaz integrálod magadba -, és elkezdheted nyíltan felvállalni. Azt is tudod, hogy mely gyengeségeiden akarsz változtatni.
Az önismeret célja, hogy a hibáinkkal együtt értékesnek, szerethetőnek és hatékonynak éljük meg magunkat, és hasznosan, hosszútávú céljainknak megfelelően, az értékrendünk szerint tudjuk vezetni az életünket.
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Hogy is van ez? Miért nem adhatok szeretetet, miközben magammal nem vagyok jóban? Talán egy ideig lehet önfeláldozásból vagy önbüntetésből szolgálni másokat úgy, hogy magamat nem tartom értékesnek, de ez nem lesz kölcsönös szeretetkapcsolat. Ellenben, ha elfogadom magam a hibáimmal együtt, akkor a másik hibáit is sokkal könnyebb lesz elfogadnom és szeretnem – és ez lehet alapja egy őszinte kapcsolatnak.
