Te szoktál (kedvesen) beszélgetni magaddal?
A kérdést olvasva lehet, hogy arra gondolsz: ez őrültség, és egyenesen nevetséges, mi szükség volna arra, hogy magammal beszélgessek? Például azért, hogy ne gondold azt, őrültség önmagaddal foglalkozni.
A beszélgetés a törődés egyik formája, gondolj csak bele, milyen jól esik a szeretteidnek, barátaidnak, amikor meghallgatod őket, diskurálsz velük egy-egy kényesebb témáról, hétköznapi dolgokról, vagy megoldást kerestek valamilyen problémára. Akkor miért ne lenne fontos, hasznos, és az önismeretedet mélyítő tevékenység a magaddal való beszélgetés is?
Befelé figyelni
A lelkivilágoddal foglalkozni sok szempontból lényeges. Mondjuk azért, mert, ha odafigyelsz magadra, és megismered a működésed, jobban kommunikálhatod a külvilág felé, hogy mi a fontos neked, mit szeretnél és mit nem, ráadásul a határaidat is magabiztosabban húzhatod meg. Mindezek mellett időt szánni önmagad feltérképezésére egy kifejezettem jövedelmező tevékenység, például a céljaid elérése, és az életed tudatos alakítása szempontjából.
Mindezek mellett időt szánni önmagad feltérképezésére egy kifejezettem jövedelmező tevékenység, például a céljaid elérése, és az életed tudatos alakítása szempontjából.
Kerülj közel magadhoz!
Ha jó kapcsolatot ápolsz magaddal, törődsz a lelkeddel és az érzelmeiddel, akkor igazán kiegyensúlyozott ember válhat belőled. Hogy csináld ezt a gyakorlatban? Például esténként, lefekvés/elalvás előtt gondold végig a napodat, azt, hogy mik történtek veled, miként viselkedtél, reagáltál, és miket éreztél az egyes események kapcsán. Olyan mintha naplót írnál, csak most éppen nem a füzetlapnak mesélsz.
Mondd ki hangosan!
Talán viccesen hangzik, és az is lehet, hogy az első alkalmakkor elröhögöd majd magad, de mégis érdemes megpróbálni! Állj a tükör elé, és mondj magadnak kedvességeket egyes szám első és második személyben: „Szép vagy!”, „Milyen csillogó ma a hajad!”, „Ügyes vagy, hogy végigcsináltad a tegnapi edzést, meglátszik az eredmény!”, vagy éppen: „Képes vagyok rá!”, „Erősebb vagyok, mint gondolnám!”, „Szembenézek a nehézségeimmel!”, és hasonlók. Ha túlságosan feszélyez ez a módszer, tükör nélkül, a levegőbe is belemondhatod ezeket, de akár magadban is beszélhetsz.
Légy kedves, érezd jobban magad!
Már szinte természetessé vált az emberek számára, hogy negatív mondatokkal ostorozzák magukat, és ez sajnos a te korosztályodra is igaz. Tedd a szívedre a kezed, és mond azt, hogy sosem nyomasztottad magad olyan megjegyzésekkel, mint „tök béna vagyok”, „ez úgysem fog sikerülni”, „még egy gólt sem tudok belőni”, „én szerencsétlen, elszúrtam a matekdolgozatom is”. Ismerősek? Nos, ha igen, akkor felejtsd is el gyorsan őket! Még ha néha történnek is veled ilyesmik, nem szükséges gyötörnöd magad miattuk. Ne csak másokkal légy kedves és elfogadó, ahelyett, hogy lehúznád, inkább motiváld magad, például az alábbi módokon:
_„Most ezt tudtam kihozni magamból, de legközelebb majd jobban sikerül.” _ _„Sokat tanultam, mindent megtettem, nyugodt a lelkem, még ha nem is úgy sikerült a dolgozat, ahogy szerettem volna.” _ _"Ezt a lehetőséget most kihagytam, nem lőttem gólt, viszont ügyesen cseleztem a meccsen.” _ _„Bízok magamban, még akkor is, ha izgulok, hogy sikerülnek-e a terveim.” _ Ugye mennyivel jobban hangzanak az ilyen magadnak címzett mondatok? Hát akkor egyszerűen fordítsd meg a kritikáidat, és légy nagylelkű, pozitív, szeretetteljes önmagaddal szemben!