Miért vitázunk többet serdülőkorban?
Azt érzed, hogy a szüleid nem értenek meg? Úgy érzed, hogy mindenben csak a rosszat látják? Mindig csak téged piszkálnak, pedig te semmit sem csináltál? Segítünk három kérdéssel, hogy megértsd a serdülőkorban lezajló folyamatokat és a családod szerepét.
HOGYAN ÉPÜL FEL A CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓ?
A család az elsődleges szocializációs közeg, itt sajátítod el az első szavaidat, itt találkozol először szabályokkal, itt válsz először egy közösség tagjává. A családon belül vannak, kisebb egységek – mint a testvérpárok közötti kapcsolat vagy a szülő-gyermek kapcsolat –, amelyek hatással vannak a teljes családi működésre. Ezeket a kapcsolatokat más-más kommunikáció jellemzi, hiszen általában a testvéreddel máshogy beszélsz, és mást osztasz meg, mint a szüleiddel.
A családtagok közötti interakciók (beszélgetések) során kialakul az otthon érzete, hogy tartozol valahová, a hűség és az érzelmi kötelék, amely összekapcsolja a család tagjait. Senki sem tud úgy megbántani egy személyt, mint a családja, hiszen ismerik gyenge pontjait. De senki nem tud úgy szeretni sem, mint a család. Az egészséges családokban ott van a feltétlen összetartozás érzése.
Serdülőkorban változik a szülő-gyermek kapcsolat és kommunikáció, ami mind a szülő, mind a gyermek számára kihívást jelent, és konfliktusok forrásává válhat.
MIT IS GONDOLUNK KAMASZKÉNT?
Sokszor érezheted úgy, hogy a szüleid nem igazán értenek meg téged, és gyermekként kezelnek. Ebben az életszakaszban találkozol a felelősséggel, és elkezdesz önálló döntéseket hozni, ezzel együtt lázadsz a tekintély ellen. Habár már nem vagy gyermek, de még felnőtt sem, és ez belső feszültséget okozhat. Egyik oldalról szükséged van a szüleid támogatására, arra, hogy érezd: elfogadnak és szeretnek téged, azonban közben el is akarsz távolodni tőlük.
Ez a feszültség gyakran úgy tör ki belőled, hogy vitatkozol, megsértődsz vagy bántó dolgokat mondasz a szüleidnek. Ha ők ezekre rosszul reagálnak, akkor az könnyen mélyítheti a köztetek levő szakadékot. De fontos, hogy a viták során nem egymásban kell keresnetek a hibát.
MI AKKOR A VALÓDI PROBLÉMA?
Serdülőkorban megváltozik a szülő és a gyermek közötti kapcsolat, az, hogy miről beszélgetsz és mit-hogyan mondasz el, társz fel önmagadról. Ebben a korban a kortársak szerepe és a magánélet fogalma felértékelődik, azaz fontosabbá válnak számodra a barátaid, osztálytársaid.
Fiatalként érzelmileg el kell távolodnod a szülőktől azért, hogy rátalálj önmagadra, hogy ki is vagy valójában, ami nemcsak számodra, de a szüleid számára is kihívásokat jelent. Serdülőkorban előfordul, hogy az intimitás mértéke csökken, és megnő azoknak a beszélgetéseknek a száma, amelyek jellemzően információátadásra szolgálnak (melyik dolgozat hányas lett, mit kell kimosni stb).
Az önállóságra, függetlenségre való törekvés, és a távolságtartás elengedhetetlen része az önállósodásodnak. Többször előfordul, hogy a serdülőkor előtti közelség nem ugyanúgy áll vissza, viszont az a befektetés, amelyet a szülők tettek a korábbi életszakaszban (gyermekkorban), átsegít téged ezen az időszakon: habár a kommunikáció változik, az érzelmi kötelékek állandóak tudnak maradni. Ha hatékony a családi kommunikáció, az jó hatással van arra, hogy hogyan döntesz.
