Idegesítenek a szüleim, mit tegyek?
Már attól feszült leszel, hogy a szüleid hozzád szólnak? Úgy érzed, hogy folyton beleavatkoznak a dolgaidba, feleslegesen aggodalmaskodnak érted, netán nem bíznak benned? Elmondjuk, mit tegyél, ha nem érted őket és a cselekedeteiket.
A szüleid nem akarnak neked rosszat, valószínűleg nem azért mennek be hozzád a szobádba beszélgetést kezdeményezni, kérdezősködnek a napod és a barátaid felől, tiltanak meg dolgokat, és aggódnak érted állandóan, mert nem bíznak benned, a képességeidben, a józan ítélőképességedben és a döntéseid helyességében. Joggal merülhet fel benned a kérdés, hogy akkor meg miért? A válasz egyszerű: azért, mert szeretnek téged, és szeretnének mindenben segíteni, támogatni. Ahhoz, hogy ezek a próbálkozások ne érjenek rossz véget, ne idézzenek elő közöttetek feszültséget, jó, ha megfogadsz pár tippet.
Gondolkodj picit a másik fejével!
Gondolkoztál már valaha azon, hogy mi járhat a szüleid fejében? Próbáld meg beleképzelni magadat a helyükbe, töprengj el pár percre, és fogalmazd meg magadnak, vajon mit látnak ők belőled, vajon miért mondják azokat a dolgokat, amiket? Nem kell komoly következtetéseket levonnod, elég, ha elmélkedsz a témán, és egy kicsit megértőbben állsz hozzájuk.
Jussanak eszedbe a nagyszüleid!
Mi köze ehhez a nagyszüleidnek? Ha egy pillanatra elgondolkozol azon, hogy édesapád és édesanyád is voltak fiatalok, akiket ugyanígy kérdezgettek, „idegesítettek” a szüleik, vagyis a te nagyszüleid, akkor egy picit megértheted, hogy miért is történik mindez veled. Mindenkiben erősen élnek azok a minták, amiket kiskorában tapasztalt meg, lehet, hogy egyszerűen csak ezek szólnak belőlük.
Számolj el 10-ig!
Ha hirtelen elönt a düh, és legszívesebben puffogva bevágnád magad mögött a szobád ajtaját, inkább számolj magadban! Higgadj le, ne hergeld fel magad feleslegesen, és főleg ne beszélj csúnyán a szüleiddel. Várj egy kicsit, például fél órát, és ha még akkor is idegesnek érzed magad, próbálj meg beszélni velük, és elmondani nekik, mi zaklatott fel. Ha pedig sikerült megnyugodnod, magad is láthatod, hogy amin felkaptad a vizet, valójában nem is akkora dolog, mint amekkorának korábban tűnt.
Válaszolj!
Néha a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb megoldás a legjobb. Bosszant, hogy minden nap hazaérve neked szegezik a kérdést: Mi volt ma a suliban? Hát akkor válaszolj! Nem kell kisregényt felmondanod, mindössze 2-3 mondatban meséld el, mi történt veled aznap, így a szüleid nem érzik majd magukat kizárva az életedből, neked pedig nem kell azt hallgatnod, hogy soha semmit sem mesélsz el nekik.
Mondhatsz nemet!
Nem bűn néha nemet mondani, és visszavonulót fújni. Ha végképp az érzed, hogy nem vagy képes beszélgetésbe elegyedni, nem tudod kezelni az ismétlődő óvó és féltő mondatokat, állj meg egy pillanatra, és mondd meg a szüleidnek, hogy most nem szeretnél válaszolni, vagy, hogy szükséged van egy kis egyedüllétre - ebben nincsen semmi rossz.
Csak őszintén!
Az őszinteséggel sosem foghatsz mellé, ezért kérd meg a szüleidet, hogy üljenek le pár percre, és közbevágás nélkül hallgassanak meg (erre keress egy megfelelő alkalmat, lehetőleg ne a munkaidő utáni rohanás közepette).
Nem kell tőlük félned, hiszen a gyermekük vagy, mondd el bátran, mi az, ami zavar, idegesít, mi az, amiben szeretnéd, hogy változzanak, mi az, amit az életkorod miatt már ideje elhagyniuk.
Ha úgy könnyebb, beszélgess csak az egyikükkel, a lényeg, hogy vállald nyíltan az érzéseidet, és próbáljatok meg kialakítani egy mindenkinek megfelelő rendszert. (Például megkérheted őket, hogy ne nyaggassanak azzal, hogy mi volt a suliban, hanem várják meg, amíg mondjuk a vacsoránál, vagy esetleg hétvégén magadtól kezdesz el mesélni).
