Fókuszban az apa-fiú programok
A szüleiddel - még ha most éppen abban a korban is vagy, hogy nem gondolnád -, fontos időt töltened, és nemcsak azért, hogy elmondhassátok, együtt a család. A közös események élményekkel látnak el, ráadásul formálnak, főleg, ha szorosabbra fűzitek a szálakat, és például kettesben szerveztek magatoknak programokat.
Hangolódjatok egymásra!
„Minden gyermek elsődleges kapcsolódási pontja az édesanyja és az édesapja, hiszen főleg rajtuk keresztül tapasztalja meg a világot, annak reakcióit, jó- vagy éppen rosszindulatát. Éppen ezért, ahhoz, hogy egy apa bármilyen hatást gyakoroljon a gyermekére (jelen esetben a fiára), mindenekelőtt a kapcsolódási lehetőségeket kell megteremtenie kettejük számára” – mondja Süveges Gergő, újságíró, tréner, coach, az Apakulcs című könyv szerzője. Ezek a lehetőségek, vagyis a közös programok segíthetnek közelebb kerülni egymáshoz, együtt megélni, majd elraktározni az élményeket, amiket aztán bármikor újra felidézhettek, erőt meríthettek belőlük (külön-külön és együtt is), vagy éppen gondolhattok rájuk úgy, mint kis titkokra. Az édesapáddal töltött idő a tapasztalatszerzésen kívül a felnőtté válásod fontos kulcseleme is.
Apakép, férfiminta
A különféle szerepek elsajátítása függ a téged körülvevő emberektől, és azoktól a mintáktól, amelyeket rajtuk keresztül tapasztalsz meg. „Egy fiú nagyjából 1%-ban a szavak nyomán, és 99%-ban a viselkedés, az előtte álló példa, sőt az öntudatlan reakciók, rezdülések megfigyelésével sajátítja el a férfiszerepet” – teszi hozzá a szakértő, aki kiemeli, hogy gyakran olyan mozzanatokat is képes lehetsz észrevenni, és magadba építeni, amikről talán az apukád sem tud. Ezért is fordulhat elő, hogy bizonyos apró mozdulatokat, szokásokat, szófordulatokat átveszel tőle, éppen úgy, ahogyan az általa sugárzott apa- és férfiképet is. A közös programok, a sok együtt töltött idő ezeknek a szerepeknek a beépülését is szolgálhatja.
Elfoglaltságok kettőtökre szabva
Az, hogy mit csináltok, szinte teljesen mindegy, a legfontosabb, hogy olyan tevékenységet válasszatok, amely mindkettőtöknek örömet szerez. Dönthettek valamilyen páros kihívás mellett (ezzel manapság tele az internet), de sportolhattok, horgászhattok, mozizhattok, legózhattok, vagy ücsöröghettek egy padon a parkban, netán a tóparton és beszélgethettek. A lehetőségek tárháza végtelenül színes. Amire igazán érdemes koncentrálni az az, hogy az együtt töltött időben amennyire csak lehet, legyetek jelen, és kapcsolódjatok egymáshoz.
Ha másképp nem megy, kezdeményezz te!
Előfordulhat, hogy édesapád egy picit zárkózottabb ember, aki nehezebben szervez programokat, esetleg rohanó életet él, miközben neked több időre lenne szükséged vele. Ilyenkor bátran kezdeményezz, és indítványozd te az együttlétet! Egyszerűen mondd meg neki, szégyenlősködés nélkül, hogy igényed lenne a társaságára, biztosan nem utasít majd vissza egy ilyen kérést.
„A kapcsolódás megteremtése, és a lehetőségek felajánlása alapvetően az apa dolga, főként kisgyerekkorban. Ám ha ez nem történik meg, benned viszont ott a vágy és az elszántság, hogy közelebb kerülj az apukádhoz, jó szívvel ajánlom neked a kapcsolódás alapelveit: a tudás kulcsát, vagyis, hogy alaposan ismerjétek meg egymást, a jóakarat kulcsát, azaz, hogy őszintén szeressétek a másikat, valamint a szövetség kulcsát, ami a támogatást jelenti. Emellett nyugodtan tartsd szem előtt, hogy gyermekként, fiatalként is képes lehetsz egyre teljesebben ismerni, szeretni és támogatni az édesapád.”
