Főszerepben a vitázás - Nem baj az összezördülés, ha kulturált

A vita nem arra való, hogy jól megmondd a véleményed valakinek, aztán mélységesen összevesszetek, hanem arra, hogy intelligens módon ütköztesd össze a nézőpontodat, hozzáállásodat, meglátásaidat, gondolkodásokat máséval, méghozzá úgy, hogy a végén mindketten haza tudjatok vinni valamit egymás szemléletmódjából, ezzel pedig gazdagodjon, bizonyos mértékben táguljon a látásmódotok. Nem kizárt az sem, hogy egyikőtök valamivel kapcsolatban felnyitja a másik szemét, esetleg meg is győzi őt. Mindez teljesen rendben van, és sok pozitív dolgot hozhat magával.

Az egészséges élet része?

Sajnos a vitázást, az értelmes vitakultúrát nem igazán tanulja senki az iskolában, és ritkák a jó példák is, amikből gyerekként, fiatalként megtapasztalható lenne ez az egész. Cikkünk szakértője, Czöndör István lelkész és mentálhigiénés szakember a következő gondolatokat osztotta meg a téma kapcsán:

„Nem igazán tanultunk meg vitázni, a legtöbben sem a szüleink kapcsán, sem a tágabb családunkban nem látunk erre jó példákat, és inkább az a gyakori, hogy a gyermekek veszekedésként élik meg a vitákat. Vajon miért van ez így? A feleségem a kapcsolatunk elején azt kérdezte tőlem: Mi miért nem veszekszünk? Emlékszem lesokkolt a kérdése, engem, konfliktuskerülő embert. Az volt a meggyőződésem, hogy az a jó kapcsolat, amiben nincsenek viták. Tévedtem! Az a jó kapcsolat, ahol megtanulnak vitázni a felek, ám az óvodától kezdve az iskolán át a legtöbb ember a meggyőzés helyett egymás legyőzését tanulja meg.”

„Sokszor a vita szinonimájaként is alkalmazzuk a veszekedést, a viszályt, pedig a kettő nem ugyanaz. De akkor mégis mi a vita? Érdemes elgondolkodni azon, hogy a latin nyelvben a vita (vitae) életet, életmódot jelent. Azt sugallja ez a szó, mintha az egészséges vita az életünkhöz tartozna, vagy maga az élet is egy nagy vita lenne. Gary W. Lewandowski, a New Jersey-i Monmouth Egyetem pszichológusa azt mondta, hogy egy egészséges kapcsolatban nem arra kell törekedni, hogy minél kevesebbet vitázzunk, hanem arra, hogy minél többet. Persze nem arra gondol, hogy tudatosan keressük a konfliktusokat és a súrlódási pontokat, hanem arra, hogy ne bújjunk el a vitás helyzetek elől, és ne söpörjük a szőnyeg alá a felmerülő ellentéteket, ha viszont beleállunk egy vitába, akkor azt kulturáltan folytassuk le. Könnyű ezt mondani! – gondolhatjuk.”

Milyen lenne az ideális vita két ember között?

„A vitában nem a meggyőzés a legfontosabb, hanem a saját véleményed felvállalása és közvetítése - folytatja szakértőnk. - Nem kell lemondani valamelyik félnek a meggyőződéséről, ugyanis kiegészítheti egymást a kétféle vélemény. A vita nem a hangerőről és végső soron az erőfitoktatásról kell, hogy szóljon, hanem talán arról, hogy a saját hangod mellett meghalld a másik emberét is. Nem örökérvényű igazságokat, élet-halál kérdéseket kell megoldani, hanem választ kellene találni a saját kérdéseidre. Egy vita során gyakorolhatod a határátlépéseket anélkül, hogy az veszélyt jelentene rád. Mindez akkor építő, ha tiszteljük egymást és a kölcsönös megértés a cél. Használd az építő vitában az én kijelentéseket például így: én úgy érzem, s kerüld az olyan általánosítást, mint a te mindig, te soha. A kulturált vitában két egyenrangú és értékű ember áll egymás mellett, s nem egymás fölött vagy alatt.”

Mit tegyek, ha vitatkoznak a szüleim és ez megijeszt?

„Nem baj, ha vitázni hallod a szüleidet, sőt, de a hétköznapi tapasztalat az, hogy ez nagyon ritka. Emiatt a mintákat a legtöbb korodbeli az online térből meríti, ami egy ellenőrizetlen forrás, s amiből mindenki a kedvére válogathat. Érdemes lenne megkérdezni magadat, hogy miért ijedsz meg, ha vitázni hallod, látod a szüleidet? Az az első gondolatod, hogy rossz a kapcsolatuk és elválnak? A félelmeidet, a bizonytalanságaidat hozza elő egy ilyen helyzet? Akkor mindez rámutat arra, hogy mi az, amin még dolgoznod, amiben még fejlődnöd kell.”

Ha túl gyakran tapasztalsz nagy vitákat otthon, esetleg villámhárítónak használnak a szüleid a saját ügyeik elrendezésében, és úgy érzed, túlságosan nagy mértékben vonódsz bele a gondjaikba, akkor mindenképpen jelezd ezt feléjük, vagy más idősebb rokonaid, esetleg tanáraid felé. Külső vagy belső segítséggel hosszútávon is megőrizheted a mentális egészségedet, és elkerülheted a különféle érzelmi és viselkedésbeli problémákat.

Hogyan vitatkozzak a kortársaimmal (és a felnőttekkel)?

„Egy beszélgetés vagy vita tartalmát a befogadó fél határozza meg, ha ezt nem veszed számításba, akkor nagy félreértések alakulhatnak ki. Ne azzal az indíttatással állj bele a vitába, hogy bebizonyítsd, hogy a másik téved, sőt, a vitában ne azt keresd, ami különbség, hanem azt, ami közös. Úgy is mondhatnám, hogy keresd meg a közös nevezőt.”

Arra a kérdésre, hogy mikor lehet profitálni egy vitából, szakértőnk azt a válasz adta, hogy „akkor, ha a végén azt érzed, vállaltad az érzéseidet és gondolataidat, és kölcsönösen megértettétek egymást. Ha konfliktuskerülő vagy, akkor hiányzik a gondolataid vállalása, ha a vita agresszív, akkor a kölcsönös megértés marad el és űrt hagy maga után. Nincsenek könnyű helyzetben a generációd tagjai, hisz a vitáik döntő többsége az online térben zajlik, pedig a vitának a beszéd mellett köztudottan fontos része a metakommunikáció. Ahhoz, hogy jól értsétek egymást, látni kell(ene) a másik arckifejezését, hallani a hanglejtését, megfigyelni a testtartását stb. Mindezek teszik teljessé a vita helyzetet, ezek nélkül a sötétben tapogatózol, a betűk, rövidítések, emojik pedig messze nem kielégítő kommunikációs formák egy jó és előrevivő vita eszközeiként.”