Hogyan lehet valaki ekkora…?

Egy brit kutatás szerint napi 7 percet (!) beszél egymással egy átlagos szülő és gyermek. Ezáltal érzelmileg eltávolodnak egymástól, és csökken a közöttük levő intimitás. Ezért fontos szülőként, és gyermekként is figyelnünk arra, hogy legyen időnk egymásra, és az együtt töltött idő valódi, minőségi legyen – ne pusztán információátadás vagy a szükséges, napi feladatok egyeztetése.

Ezen kívül az is lényeges, hogy érzelmi reakciókra ne érzelmi reakciókkal válaszolj. Például egy ingerült mondatra kerüld az ingerült választ, bármennyire is kézenfekvőnek tűnik!

Ne minősítsd a másikat ahelyett, hogy a saját érzelmeidet kommunikálnád! Például, ne kipenderítsd a szobából a testvéredet, hanem mondd el neki, hogy most nagyon fáradt vagy, és szükséged van fél óra egyedüllétre. Valószínű, hogy jobban megérti, mintha rávágnád az ajtót. Nem mellesleg, a veszekedés helyett valóban tudsz pihenni.

Mi lehet akkor a megoldás?

A cél az, hogy a családtagjaiddal megtaláld a konfliktus, és a közelség közötti egyensúlyt. Fontos tudatosítani, hogy ennek az életkornak velejárója a konfliktus. Így ezt nem kerülni, hanem kezelni kell - neked is, nem csak a szüleidnek!

1. FEDEZD FEL AZ ÉRZÉSEIDET!

Próbáld meg felismerni és kifejezni az érzéseidet! Sokszor a legnagyobb problémát az okozza, hogy nem tudod pontosan, mit érzel, és azt sem tudod, hogy mi váltotta ki. A harag például egy másodlagos érzés, többnyire a félelem vagy a szomorúság váltja ki. Éppen ezért érdemes átgondolnod, mit is érzel valójában, mi van a düh vagy a frusztráltság mögött. Ez segíteni fogja azt, hogy jobban megértsd önmagad, és így jobban fejezed majd ki az érzéseidet is.

2. HASZNÁLJUNK „ÉN”-KÖZLÉSEKET!

Az ún. asszertív kommunikáció során „én”-közléseket használunk: saját érzéseink kifejezése mellett egyszerre figyelünk a másik fél érdekeire, azaz kifejezzük a saját érzéseinket, miközben a másikat is meghallgatjuk. Ennek során a saját érzéseidet, gondolataidat kommunikálod anélkül, hogy a másikat minősítenéd. Ez a fajta kommunikáció lehetővé teszi, hogy felvállald önmagad, megértsd a másikat, ami megkönnyíti a konfliktuskezelést is.

„Én”-közlés:

• Egyes szám első személyben fogalmazod meg

• nem tartalmaz kritikát, támadást, kizárólag a saját érzéseidet, gondolataidat, kívánságaidat kommunikálod.

„Rosszul esik, hogy nem mostad ki a pólómat, mert többször is kértelek rá, és ilyenkor úgy érzem, nem figyelsz rám.”

Ebben a mondatban az érzelmeinket fejezed ki. Így a másik könnyebben megérthet téged, és ennek megfelelően tud cselekedni, akár változtatni a viselkedésén.

„Te”-közlés:

„Nem hiszem el, hogy már megint nem mostad ki a kedvenc pólómat! Három napja kértelek meg rá! Hihetetlen, hogy ennyire nem érdekellek!”

Ezek a mondatok

• a másikra vonatkozó negatív értékítéletet közvetítenek
• a beszélő szándékától függetlenül agresszíven, vádlón hangzanak, s ezért óhatatlanul ellenállást váltanak ki.

3. TEREMTSÜNK LEHETŐSÉGET ARRA, HOGY MINŐSÉGI IDŐT TÖLTSÜNK EGYÜTT!

Te javasolj olyan programokat, amiket együtt csinálhat a család: legyen ez egy közös vasárnapi séta, forrócsokizás vagy egy nagy beszélgetés a családi asztal körül. Az a fontos, hogy tedd ezeket a programokat rendszeressé! Alkoss hozzájuk „szabályokat” is, például: házi feladatokról, és házi munkáról ezeken a „családi időkön” nem beszélgethettek. Akár előre is készülhetsz érdekes önismereti kérdésekkel (pl. milyen lenne számodra egy tökéletes nap, vagy mi lenne a címe az életedről szóló könyvnek).

Hasznos könyvek a témakörben:

Gary Chapman, Paige Haley Drygas: Az 5 szeretetnyelv titka fiataloknak, Harmat Kiadó, 2016

Sean Covey: A kiemelkedően eredményes fiatalok 7 szokása