Segítség, középső testvér vagyok! - Baj ez nekem?

Valószínűleg mindenki fejében élnek sztereotípiák azzal kapcsolatban, hogy milyen szerep „jut” annak, aki első gyerek, aki középső, és aki a legkisebb. Az olyan gondolatok, mint hogy „neked mindent megengednek, mert te vagy a legidősebb”, vagy a „téged sokkal jobban kényeztetnek, mert te vagy a legkisebb”, esetleg a „te sokkal nagyobb szabadságot kapsz középsőként” biztosan ismerősek, de vajon tényleg igazak? Feltételezhetjük, hogy minden családban más és más az utódok sorrendjének megítélése, és a modern korokban már egyáltalán nem törvényszerű, hogy éppen emiatt legyen valakinek sanyarú sorsa a famílián belül. Azt is fontos megjegyezni, hogy ebben a témában sem jó általánosítani, hiszen minden család eltérő, saját belső rendszerrel és viszonyokkal rendelkezik.

Akkor mégis, miért érzi mindenki, hogy számít a sorrend?

A születési sorrend alapvetően nem kellene, hogy bármilyen képet is alkosson rólad vagy a személyiségedről, arról, hogy milyen ember vagy. Ennek ellenére, ha ti is többen vagytok testvérek, érezheted meghatározónak a sorrendet. Legidősebbként, biztosan tudod, milyen érzés a nagynak, a nagy betűs elsőnek, a tekintélyes nővérnek vagy bátynak lenni. Legkisebbként átélheted, milyen a legcukibbnak, legtörékenyebbnek, a leginkább megóvást igénylő emberkének lenni. A születési sorrend - habár sokak szerint semmilyen jelentősége nincsen - meghatározza a személyiségfejlődést, a gyermek- és fiatalkori, de sok esetben még a felnőtt létet is. A szülőkben van egyfajta viszonyulás a különféle korú gyermekeik felé (talán még viccelődni is szoktak ezekkel a szerepekkel), és persze elfogultság is, ami jóllehet egész életükben, azaz még a te felnőttkorodban is hatással lesz rád, rátok.

Mi jellemző a középsőre?

Számos teória született már arról, hogy milyen a szendvicsgyerekek személyisége és habitusa, ám ezek egyáltalán nem kőbe vésett tények és törvényszerűségek, inkább csak megfigyelésen alapuló feltevések. Egyesek szerint középsőként még nagyobb lehet benned a bizonyítási vágy, talán igyekszel maximális szinten teljesíteni, hogy „felfigyeljenek” rád. Ebből kifolyólag jó adag megfelelési kényszer szorulhat beléd, sőt, szakértők szerint serdülőkorban akár devianciák is kialakulhatnak a középső gyermeknél, aki ezekbe igyekszik belefojtani nehéz érzéseit. Gyakran esik szó arról is, hogy az ilyen gyerekek és fiatalok magányosabbak, és mivel középre szorultak, azt érezhetik, hogy rájuk irányul a legkevesebb figyelem. Azt is kiemelik viszont, hogy a középsők olykor önállóbbak, önzetlenebbek és motiváltabbak, az említett túlszárnyalás igénye miatt, ez pedig sok esetben előreviheti őket az életben.

A nagy a nagy, a kicsi a kicsi, de ki vagyok én?

Középsőként egy kicsit olyan vagy, mint a szendvicsben a töltelék, nem véletlenül nevezik szendvicsgyerekeknek a másodikként érkezetteket (vagy egy nagyobb családban a harmadik, negyediket, ötödiket). Ha ebben a szerepben vagy, úgy érezheted, nincs olyan fontos helyed, mint az idősebb testvére(i)dnek, és hogy kevesebbet dicsérnek, mint a család legkisebb tagját, ám ez nem feltétlenül vagy így. A pszichológusok gyakran hangsúlyozzák, hogy a testvéreknek teljesen más megéléseik lehetnek ugyanazok mellett a szülők mellett, ezért is mondogatják, hogy gyakorlatilag mindegyik testvér (azaz gyerek) „másik” családban nő fel, hiszen más-más szerepben vannak, és másképp élik meg a mindennapokat. Ennek nyomán érdemes, és egyben érdekes lehet belegondolni abba, hogy a testvéreiddel mennyire egyéniek a tapasztalataitok. Mindez talán segíthet meghatározni, ki is vagy te ebben a rendszerben.

Ha még jobban elmerülnél a születési sorrend hatásának témakörében nézd meg ezt az izgalmas és informális VIDEÓT is.

Források: gazdageniko.hu, kepmas.hu