A testkép

Mit jelent tulajdonképpen a „testkép” szó?

A testkép kifejezést a következőképpen lehet definiálni: az egyén saját testével kapcsolatos pszichológiai élménye, hozzáállása, mely erőteljes hatással van az énképére, önértékelésére. A testkép (body image) kifejezést először Paul Schilder osztrák neurológus és pszichoterapeuta használta 1935-ben. A testkép magába foglalja azt, hogy valaki hogyan észleli a saját testének alakját és méreteit, milyennek éli meg, milyennek értékeli a saját testének külalakját és vonzerejét, milyen érzései vannak a saját testével kapcsolatban.

Hogyan alakul ki a testképem? Mi befolyásolja, hogy látom magam?

A kezdetek

Csecsemőkorban a kisbaba egységként éli meg magát az anyával. Aztán később egyre többet mozog, megérinti, nézegeti a testrészeit, felfedezi a saját testét, és idővel különálló lényként kezdi észlelni magát. A saját tapasztalatai (pl.: tudok fogni a kezemmel), mások reakciói (pl.: rámosolyognak, megsimogatják) alapján kezd formálódni az énképéhez kapcsolódva a testképe. Az élete során őt ért különböző hatások befolyással vannak a testképére.

A kapcsolatok

A vele közvetlenül érintkező személyek: a szülei, vagy később a társai visszajelzései nagyon fontosak. Amilyennek az anya látja a babát, olyannak fogja látni magát a személy is. Életre szólóan meghatározza, hogy képes lesz-e önmagát szeretni.

A társadalom

A társadalom szépségideálja is nagyon meghatározó a magunkról alkotott kép szempontjából, de hogy az adott társadalom mit tart szépnek, az koronként, nemzetenként változik.

A média

A fiatal a különböző képeken, plakátokon, tévében, interneten látott azonos nemű emberhez hasonlítja magát. Ehhez az ideálhoz képest alakul ki valakiben pozitív vagy negatív testkép. A kamaszkor nagyon jelentős a testkép szempontjából, hiszen ekkor óriási változásokat élünk meg biológiailag, testileg, érzelmileg és lelkileg is. A serdülőkor fontos kihívása, feladata a saját testkép elfogadása.

A pozitív testkép

Hidd el, a barátaid, a családod nem kritikus szemmel néz téged! A társadalomban is egyre többen ismerik fel a pozitív testkép jelentőségét. Köztudottá vált az is, hogy sajnos a tömegkommunikáció által képviselt „modell alkatú” női ideálnak testkép-torzító hatása van: irreális elvárásokat támaszt a nők, a fiatal lányok felé. Szerencsére egyre több előremutató kezdeményezés indul, ami a pozitív testképet erősíti. Jó példa erre, hogy normál testalkatú Barbie babákat terveztek és gyártottak, vagy hogy teltebb modelleket is láthatunk a kifutókon.

A negatív testkép

A negatív testkép azt jelenti, hogy az illető elégedetlen a saját testével (például túl kövérnek vagy esetleg túl soványnak érzi magát). Szorongást él át, ha egy külső ideállal vagy a saját korábbi, pozitívabbnak megélt testképével összehasonlítja magát, pl.: „Felszedtem pár kilót, most nem érzem jól magam a bőrömben”. A negatív testkép áll a hátterében annak is, amikor valaki változtatni akar a testén, akár fogyókúrával, akár plasztikai műtéttel. A nőket gyakrabban érinti a testükkel való elégedetlenség, de ez a férfiak körében is előfordul.

A férfiak esetében általában nem a testsúlyukkal kapcsolatos a negatív testkép, hanem az izomzatukkal. Erre hatással lehetnek a kisfiúk körében népszerű, gyakran valótlan izomtömeggel rendelkező szuperhős figurák.

A negatív testkép kialakulása már gyermekkorban elkezdődhet, és súlyos betegségekhez (anorexia, bulimia, depresszió) vezethet!